Itt ne...a ződbe kedveske

Érintetlen természet (mert bedöglött a fűnyíró és a kertész is elpártolt amióta új a gazda....), szikrázó napsütés (mégis eléggé lelapuló a frizurám..), huncut szélben lengedező bálás lepedők...igen, ez az alföldi hamisítatlan romantika.Nem kell ide legény, elzsongítanak a bogarak meg az esti békasereg...már már "kislakálla":)) (nagy Duna mentében).
Eddig világos, nagy fű, érintetlen, kies végtelen csipogás, bárányfelhő...s akkor itt ez a megahiperszuperluxusheloszia...mint a filmekben, sok ablak, sok ajtó, minden nyílik és záródik, hihetetlen, hogy még nem barmoltak el egy sarkot sem a házban, nem folyt meg a festék, nem rohadt meg a fuga, nincs ujjnyi repedés és penész:) Fura, hogy mindez filmbélinek tűnik nekem? Nos, a fővárosi szükséglakás gyötrelmes mivolta után, ez nem lehet más, mint egy édes, hosszú (lehet, hogy kómában vagyok, és azért nem ébredek:) álom.
Ebben a házban én vagyok a nacsasasszony, aki kiszolgál mindenkit:)), szógásnak tűnhet, de nem az, mert nagy szeretettel teszem, mintha magamra találtam volna, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, és sosem esett még munka ilyen jól...én csak fizetett szabadságnak hívom, mert annak érzem:)