Here I am, this is me...

Érdekesen indult a mai nap is. Egyrészt kétségbeestem, hogy nem álmodtam semmit, legörbül szájjal, csapzott hajjal másztam ki az ágyból...aztán a reggeli vajaskenyér eszembe jutatott pár momnetumot az álmomból: három fekete macska volt. Különösebben nincs mit kezdenem ezzel az álommal, de megnyugtatott a tudat, hogy a mult éjjel sem tétlenkedett a tudatalattim:)
Aztán mint minden reggel, vakon vagy éppen szemüveggel, neki estem a gépnek, hogy elolvassam a napi newst a gerli lapon, aztán a mailjeimet és végül "hátha pottyant valami az én markomba is", a commenteket:) Köszönöm!
Tegnap, amikor végre létrejött a "málnaságok" lapom, majd kiugrottam a bőrömből...minden új és kicsi dolognak tudok örülni. Nem láttam az orromnál tovább. Nem tudom van e élet a blog után? Azt sem tudom mire lesz ez nekem jó? Milyen hangot ütök majd meg és mi az a hang amit megüthetek...
Sosem írtam naplót, próbálkozásaim voltak, de úgy éreztem nevetséges és időpocsékolás dátumozni a napokat és részletezni mi minden történt vagy éppen nem történt velem. Hányódik valahol néhány poros ficujka a teenager koromból, pár napja rájuk találtam és éreztem a változást, azt a 360C fordulatot amit azóta az életem tett.Talán tíz év mulva ezen írásaimon fogok jóízüen hahotázni...vagy sírni:)
Ez egyfajta kísérlet és feladat most nekem. Évek óta nehezemre esik leveleket írni, mert összecsorognak a betűk a szemem előtt (s ez nem a rövidlátásomnak tudható be), mert az írás, az egy fekete-fehár dolog, azt nem lehet elsimítani egy grimasszal, vagy egy cseles sikkantással, vagy egy figyelemelterelő vigyorra, az már le van írva, ki nem törölhető át nem alakítható. Most ezt a gátlásomat igyekszem ezzel a málnapuding projektel kezelni. Írok és vállalom amit írok:)