Óvakodj az egyfogú MÁV dolgozótól

Kedd reggel hat órát írunk...ülök a Szeged felé robogó vonaton. Nagy a hőség, a fülkét fűtik, a Nap sem sajnálja melegét... olvadok. MÁV dolgozó kocog be a fülkémbe, megkérdezi, jól vagyok e, nem fázom e így a hajnali órákban...Félig csukott szemmel biccentek, hogy még a szám is összeolvadt ebben a hőségben. Leül. Remek, beszélgetni akar, gondoltam. És tényleg:

- Hová utazik kisasszony?

- Szeged...

- Az jó...

(már gyűrögettem a provizórikus párnámat, gondoltam 'kialszom' onnan a tagot...de folytatta)

- Hol vette a papucsát...ha megkérdezhetem?

(ezen a ponton már csiklandozta valami a nevető izmaimat...)

- A körúton..

- Szép..............megnézhetem?

(miiii?...na jó a lábam nélkül...tessék)

- Tudja, én nagyon szeretem a papucsokat...ez egy különleges darab - és kocsányokon lógó szemmel mered maga elé - mondja, ha adok magának öt ezer forintot megcsókolgathatom és megsimogathatom a papucsát? - mindezt egy foggal böki oda nekem.

- Neem! - egy pillanat alatt kiment az álom a szememből

- Bocsánat..viszlát...jó utat...

Mi vaaan???? Kábán pörgetem vissza az eseményeket, majd mély álomba zuhanok egy rémes ébrenlét után:)