Emlékmorzsák

A nap storyja: Meghalt Kárpátalján az egyik, kis vagy nagy koronás, sátoros vagy kalapos, ma már mit sem számít, a lényeg hogy nagy megbecsülésnek örvendő cigányvajda. Mentek bejelenteni a papnak, hogy mi történt. Ilyenkor nem árt a halál körülményeiről is szót ejteni, hát megkérdezte a tiszteletes, ejsze mi lelte a vajdát. Há a szerelem! (halálos gyötrelem). Azaz, aszonta a aszzonnak (x. felesége):" Húzzál magadra szép ruhát, vedd fel a sarkucipődet, száncsad végig a fésüvel a hajad, ruzsozzad ki a szád, szeggyé magadra smukkot..." - "Mi lelt ember, minek őtözzek farsangnak???" - mire a vajda: "Ha jön a halál,te tecceggyél meg neki először!" Azzal neki esett, nem apád, kufircoltak egy utolsót, de a halálnak jobban tetszett a vajda mint a cicomás felesége, hát őt vitte el.
S még mondja valaki, hogy nem színes a világ...

A tegnap este szilágysági keritésszaggató kíséretében ért véget, DE még mielőtt véget ért volna, nosztalgiáztunk egyet a nővéremmel, csipegettünk gyerekkorunk emlékmorzsáiból. Szó esett mindenről: az első napom iskolábamenet, amikor a már rutinos harmadikos nővéremet próbáltam követni a buszra, de csak a fejem szállt fel, a nyakamon összecsukódott az ajtó...szorongattatott helyzetben voltam egy pár percig, amig a buszvezető végre a "fetyica murita!" üvöltözésre, újra ajtót nyitott, hogy én aztán ne be a buszba, hanem a pucér aszfaltra zuhanjak...szép emlék
Aztán másodikos lettem, és új iskolába kerültem. Apám 70 km-re Szatmártól volt már akkor lelkész, egy-egy hétvégét nála töltöttem. A jólevegős, falusi, "eszem a lelked te jány há itthun vagy?", környezet mindig nagyon jót tett, csak az a fránya suli ne kezdődött volna mindig újra és újra hétfőn reggel. A busz (és akkor még szépen fejeztem ki magam), azaz a jármű...vagy tovalöködönc?...na szóval egy traktor s ahhoz hozzábigyesztett szétesőben lévő bodega, kb 20 lélek befogadására, repített Szatmárra hajnal ötkor. A kicsi jányt felpakolták a santieresek közé. egy hátulról melengetett a másiknak a hátán aludtam. Lerakott a Kloskán, aztán hétkor már "vasaltan" ott gubbasztottam a padban és memorizálta a tréjkulort...az ilyesmi ott és akkor vérre ment...

És végül, a másodig gabóca után (hp - pálesz - papűző...stb), ami már nem gurult le, pár percre elmerengtünk azon, milyen szép is volt régen a szerelem, milyen csibészes és könnyed...nagyapám tornaórákon leskelődött a nagyanyó után, csak akkor láthatta kecses lábait, csak akkor, csak néhány pillanatra, és ez a csodálat 50 évig eltartott...

Csodaszép dolgok ezek...

Orsi, köszönöm, hogy hozzámszóltál...őrület vagy megszállottság...blogmánia vagy valami más? Ha tetszik, szivesen látlak!

Joe, ha arra gondolsz, hogy "jó eber lehet ez a Joe", vagy valami hasonló megnyilvánulásomra...hát igen, így gondolom, általában nem szoktam arcolni, elmondom a szivemen van:-) Örülök, hogy bekukkantottál!