Rilód

Tegnap este éjjelbe nyúló koncertet adott az exegyüttesem, akinek én örökös extagja vagyok az exhangommal... Kifizettem a 300 pénzt, inkább kifizettem, mert a két hölgyemény - akik baglyok módjára ott gubbasztottak a bejárat előtt és megszálltottan számolták a jegyeket amik még eladásra vártak - azt hiszem keresztbe lenyelt volna ha eldalolom az exstorymat az exegyüttesemről mint exénekesnő...hát kipengettem ezt a halovány összeget és bevonultam.

Gyakorlatilag egyedül voltam, ugyan Laci (őcsém s én húga) testvérem leszállított egy járgánnyal, hamar lelépett s én ott maradtam egy nagy tömegben egy csomó ivós cimborával. Furcsa volt, mellettem mindig van valaki aki vigyáz rám és figyel és töri az utat, tegnap ez másképp volt, vigyáznom kellett magamra és figyelni és törni az utat (két sör után különösen) Egészen jól vettem az akadályokat, aztán színpadra álltam...ha éneklésről van szó én bármire hajlandó vagyok (bizonyos kereteken belül term.). Gyermeki lelkesedéssel álltam fel a járda szélére, ez volt a színpad (bodrogparty volt!), igyekeztem nőiesen mutatni a nemrég visszakobzott strandpapucsomban:) aztán a húrok közé csaptunk...
KHMMM...bekrepált a technika, leállt a hang-hangosítás és a dal is le volt transzponálva egy egészséges bariton fekvésre, nehogy sipítozni tudjak...elnéző mosoly a hallgatóságtól, pirulós rosszallás az én arcomon, volt még egy dobásom: I love you baby... jó lett, nem lett rossz...tényleg, elment...hmmm, meg lehetett hallgatni:-))) Ilyen nincs, be is fogtam az est további részében a kenyérlesőmet s egy szót nem szóltam sztáros álmaimról...
Ez vért, illetve sört kívánt, hát nem sajnáltam magamtól egy kortyot sem, tudatosan kikészítettem magam.

Szerintem nagyon unalmas ez a story...bocsesz, összeszedem majd magam:)) de muszáj volt írnom valamit lapzárta előtt:)