Újra itt

Már jó ideje itthon vagyok csak szóhoz nem jutottam még, a nővérem babái rendesen betáblázzák a napjaimat, cikáznak ide-oda mint a villám és folyton azt hajtogatják, hogy: "...de ezt otthon szabad". Lelketlen banyának érzem magam, mert bilire szoktatom a csöppséget s mert a tányérról mindent meg kell enni, a macskákat nem szabad nyuvasztgatni és lábujjhegyen szabad csak járkálni hogy nagymama tudjon dolgozni...szegény kölykök, csak remélni tudom, hogy nem utálnak meg egy életre:)

Úgy döntöttem horvátországról nem írok, mert csak összességében nézve volt klassz és meleg és felejthetetlen, az apró momentumok amikből összeállt az összesség, nem biztos hogy mindenkinek vicces lenne:) Viszont egy jeles dolog azért megesett, egyik este elmentünk egy karaoke versenyre és bár a pálmát nem sikerült elhoznom, mint külhoni, ezüst éremmel távoztam, azaz két longbícsáájlenájsztíível...vagy valami ilyesmivel, meglehetősen részegen:)
A horvát, rendkívül dallamos és szívszorító nemzeti "balkanii, balkaniii hravacki", dalok ellen nem volt esélyem, és nem is akartam:) A horvát nemzeti öntudathoz képest a mi magyarságtudatunk lócsecs, a dalválaszték úgy nézett ki, hogy 100 inglis és 500 hravácka dal...hát ennyi:) Ja, és művésznevem is lett, miután a műsorvezetők a kilencedik ha nem többedik sörüket nyomták, egy pillanatra talán rögzült is a nevem, de mire ténylegesen sorrakerültem már "Velkóm Mijékla" lettem...akkor viccesnek tűnt:)

Most újra itthon, a Megabiga válogatás lezajlott csak éppen nélkülem... most vagy egy véletlen "delete" áldozata lettem, vagy nem vettem fel a telefont amikor hívtak, vagy csak a sors kegyelme...egyszer mindennek eljön az ideje:-))
Úgy érzem bármit írok, lehangoló és fáradt hangot üt meg...pihenek egyet:) még leszek!