No risk, no fun

...őrült vagyok, merész, meggondolatlan, ha farkam lenne lehet, hogy az után mennék...de így nőként mi hajt??? Miért nem jó nekünk az ami van? Miért van szó a megelégedésre ha az nem is létezik? Miért nem lehet kikapcsolni az érzéseket? (Na mert abba beledöglenék...szerk. megjegyzés)Az sem jó, ha párhuzamosan futok mint a vonat sínek...de az elmult két nap maga volt a pokol, hát utánanyomoztam mi bajom lehet...mostmár jól vagyok, megint előjött az a féltve őrzött belső mosoly, egyfajta nyugalom és csordultig telt megint a szívem. A nyugtalanság helyét persze egy másik nyugtalanság vette át...amit már régóta ismerek, és ami nem is akar megszűnni. Ha önző akarok lenni, azt mondom, a lényeg hogy újra van min mosolyognom, örülnöm, álmodnom, szeretnem...ha nem vagyok önző, akkor nemsoká bitófán lógok, s önnön kezemmel vetek véget kesze-kusza életemnek...

...