Elkezdődött...

Durva, ha azt mondom, vége a börtönéveknek...vagy legalábbis lassan a vége felé közeledem...február, és itt a NYÁR, az én nyaram, a változás, az elköltözés, valami új kezdete...mindig tudtam, hogy el fogom hagyni ezt a várost, de nem hittem hogy ekkora várakozás lesz bennem...

Folyton folyvást ezt hangoztatom, ezt mesélem mindenkinek, de csak hümmögés és uhumm a válasz..."Mégis mitől jobb máshol mint itt??"...Igenis máshol mindig másabb, és ha valahol stagnálni látod az életed, lépj tovább! A problémáid ugyan nem oldódnak meg, sőt jönnek még hozzájuk más gondok, de rengeteg új érzést, örömforrást is rejt a 'más hely'...hát ezért várom már, hogy menjek...most minden nap elbúcsúzom egy kicsit a várostól, és az izgalom így mégjobban fokozódik bennem, napról-napra, mintha egy oriási hajókofferbe pakolnék, minden nap egy újabb darabot a holmiaim közül....

Lassan kapisgálom, mi az amit életnek lehet nevezni...az az állapot amikor tudod, hogy mit miért érzel, és még akad olyan dolog ami kibillenthet az egyensúlyodból, ami teleszórhatja a hasüreged pillangókkal, heves szívverést okoz, visszatarthatatlan mosolyt rajzol a képedre...csak ez az ÉLET, ami ezen kívül van, az csak egy biológiai folyamat...és én élni akarok

Kinőttem ezt a várost, évről évre cserélődnek az emberek, elköltöznek meg beköltöznek, de én maradtam. Ismernek. Emlékek apró részecskéje lettem. Idenőttem. De nem maradhatok itt..

Pénteken koncerten voltam, a Midnight Blue kellett volna játszon, de nem ők voltak...végre...új csapat, kellemes hang, jó dalok...egy órára, két csésze teával, vagyis teljesen JÓZANUL, mégis elröpítettek az én világomba, ahol én én vagyok, az vagyok aki lenni szeretek...ekkor kezdtem el búcsúzni a várostól...már éreztem a bőrömön, az újat, a mást, a zenés estéket, azt a leírhatatlan hangulatot amiben én újjá születek...

Keserűédes évem volt, nagyon keserű és nagyon édes pillanatokkal...pillanatnyilag egyetlen rossz sem jut eszembe:-)))...tele van a szívem...csordultig

Volt idő amikor komoly definicióm volt a szerelemre, kívülről fújtam, mivel magam alkottam, szal iratlan törvénynek hittem...és ez most megdőlt, NEM definiálható...olyan szövevényes, olyan szép, olyan egyszeri és olyan múlékony, hogy nem lehet keretek közé szorítani...jön, végigtáncol a sziveden, és újra eltűnik...de sosem nyomtalanul...

Nagy várakozás van bennem, ami izgalommal jár és mégis síri nyugalmat érzek...na ezt add össze...valami jön, közeleg...érzem