Hmmm...

Csupa gyönyörűség a Geriblogot lapozgatni, van benne valami málnás, valami kellemesen csöpögős, túláradó szerelem. Bár Sorbán barátommal x éve nem sikerült össze futnom, én is úgy gondolom, hogy nem a zsánerem már csak azért sem mert már rég megtaláltalam a jobbik felem, tehát ez nem is téma...DE, valahogy úgy érzem, összeteheti a Gerileányzó a két kicsi kacsóját hogy egy ilyen lelkes-szerelmesbe (trubadurba) botlott:))
Bocsi geri, hogy mindig írok egyet-kettőt rólad, de még a történeteid hatása alatt vagyok rendesen:)

Nap mint nap szembesülök azzal, hogy nincsenek véletlenek az életben...kicsit legörbült a szám, hogy a magyar média, a tv2 remek stábja s az összes többi marionett nem méltatott két szóra, vagy dalra de talán így kellett lennie:) Tegnap...meg tegnap előtt is partiztam ugyanazzal az együttessel s bár az egész este martiniszopogatással telt, belebotlottam egy gitárosba, és ugyan már nem tudom, hogy miről beszéltünk, de tegnap telefonszám és emilcímcsere után eldöntöttük hogy együttest alapítunk:) Hűűű, ha ez összejön én leszek a legboldogabb a világon:) Remélem ő tényleg zenélni akar és nem csak ígéret az egész minden bizonyíték nélkül:)
A hozományosládámból elő is kotorásztam kissé szúette első dalomat amire zenét komponáltam, és most várom, hogy alkalmas legyen az idő egy próbára, egy kezdésre, egy új életre:)

Sokáig nem írtam, komoly lelkiismeretfurdalást éreztem és semmire sem foghattam mély hallgatásomat. Jól vagyok, egyszerüen csak jól vagyok és nem hiányzik semmi, mosolygósan ébredek és alszom mint a tej; három hete nem eszem kenyeret, egészen más így a világ, és vadászrepülők cikáznak a hasamban az izgalomtól, hogy mi lesz a zenémmel? Hogy végre megbízható emberekre találtam e?? Hogy jövőre énekelünk e majd a félszigeten:-))))??? vagy a Szatmárnapokon:)...kicsit előrerohantam gondolatban de...MOST JOL VAGYOK:) Így nem is olyan könnyű az írás mert sírni az ember sokkal kreatívabban tud mint örülni:)