So bizarrrr...

Gyorsan...nem is, inkább fénysebességgel telnek el a napjaim, nem beszélve az éjszakákról, kóros tavaszi fáradtság gyötör, ezért drogozni kezdtem, grapefruit csepp, hogy szép legyek, és ginzeng, a jó öreg ginzi, hogy friss legyek...kkkhhmmm, hát igen, jó anyag;)
Csaoda történt, sosem hittem volna, hogy a gimi után valaha az életben, még egyszer iskolapadba ülök, sőt még szeretni is fogom:-)) A legnagyobb vicc az egészben, hogy olyan tantárgyakat tanulok, amiket a gimis évek alatt enyhén szólva hanyagoltam... Biológiából nem hogy puskáztam, de végigágyúztam az éveket, mondván "ugyan tanárnő, nekem erre nincs szükségem a reakciók e tudomány ismerete nélkül is lejátszódnak!" (szégyen nem szégyen, a százalékszámítást is 25 évesen sikerült végre megértenem Sebém nagyon ötletes tíz gombócos példáján keresztül:)...szal, erre tessék, most biológiát tanulok, mentségére szóljon, csak csodálatos testünk anatómiáját tanuljuk, és TETSZIK!!!! Hulla érdekes, ahogy egy kis gagyi vírus fogja és magáévá teszi a sjtet, aki nyócszor akkora, az meg mint puha-nagydarab asszonyság alázattal aláveti magát parányi urának...rájöttem, ha neveket adsz bizonyos ijesztő hangzású elnevezéseknek, nagyon vicces storyk születnek:-)))...csak még egy példa, egy csomó latin kifejezést kell megtanulnunk, ami klassz, mert lehet rébuszokban beszélni,; na és ott van az ERITEMA, ami bőrpírt jelent, ezt könnyű volt megtanulni, hiszen ERI ha a TÉMÁRÓL van szó, tuti, hogy elpirúl:-))))...szal ez a biosz a saját képemre és hasonlatosságomra formálva:)
A másik rettegett tantárgy, a kémia...bazz, abból mindig csak könyörületből kaptam meg a kettest, levelekket bombáztam a tanárt, dolgozat helyett, mondván: "Úgysem kell ez nekem tanárnő soha az életben"...erre tessék! Nem mondom, hogy szeretem, de nem indul el az orrom vére ha be kell menni órára...ennek a tudománynak is megvannak a szépségei, ami nekem a legjobban tetszik, hogy nem kell kozmetikusként a könyv oldalszámát is tudni, csak a szakmámhoz vágó részeket...na ezt már szeretem; aztán, ott vannak a kötések, tizenévesen inkább felkötöttem volna magam, csak ne kelljen megtanulni őket, most viszont nagyon érdekesnek tartom ahogy a bennünket körülvevő parányi elemek és molekulák összeolvadnak, eggyé válnak, flörtölnek, aztán elhagyják egymást majd újra összejönnek...pl a vas és az oxigén szerelme...a lovestory nyomába sem érhet:)
Vicces, eddig úgy gondoltam, az a jó, ha az ember azt tanulhatja amit szeret, vagy amit kigondolt, vagy amire azt gondolta, ez a z ő pályája...de nem így van; egyszer nagykövet akartam lenni, bár tudtam, hogy ez csak valami kóbor fellángolás, aztán nyelvész akartam lenni, mert két nyelvet beszélek...na bumm, attól még utálom a nyelvészkedést...szenvedélyesen szeretem a nyelveket, ezért nem tanulhatom őket mert elfogult vagyok...aztán énekes akartam lenni, még szerencse, hogy sosem kezdtem bele a "tanulásba", már nem biztos , hogy élvezném...tehát csak annyi, hogy azok a dolgok amiket objektíven tudok szemlélni, működnek, ilyen a kozmetika is, tetszik, szép szakma, nagyon jó leszek ( jó szűz módjára) benne, kiváló szakember leszek, mert tudom, ha Phil Collins elhívna egy sörre és könyörögne, hogy énekeljek vele, szó nélkül mennék...szét kell választani a szakmát és a szenvedélyt, a munkát és a szórakozást, mert ezeknek a házassága minden esetben kenyértöréshez vezethet!
Aki ismer, tudja, hogy olykor elvesztődöm a gondolataim tengerében, nem írónak készültem...bocánat.