26

Régen írtam, és mint kiderült, még van aki olvassa a gondolataim...
Leírom az idei születésnapom, hogy egyszer majd jót mulassak rajta.
Hol volt, hol nem, öregedtem egy évet, bár talán csak években mert a szányaim egyre nagyobbak és messzebb visznek. A családom körében, gyerekzsivajban, a mamával, tortával, színes csokorral és odaképzelt égbe nyúló lufikkal indult a nap amelyen születtem..mindenki ott volt, kivéve azt akivel az életemet akartam megosztani. Valamiiért ott és akkor mégsem fájt, csak egy üresség kezdett halványan kirajzolódni a lelkemben. Magam mögött hagyva a kertvárosi idillt, testem-lelkem húzott, vont vissza a főváros forgatagába, közel a zenéhez, az emberekhez, az én világomhoz. Ez az éjszaka emlékezetes lesz, ígértem meg magamnak...elindultam, amikor már elég sötétnek ítéltem az éjszakát.
Busz, tömeg, piaszag, hihetetlen forgatag...nem baj!!!! majd odalent a Duna innenső partján, igen, ott majd jó lesz. Újabb embertömeg, de megszokott mennyiség, amiből válogatni lehet, ahol elrejtve talán van még meg sem született barát. A délután folyamán elinduló üresség már terjedelmesebb volt bennem, nem várt senki, nem ugrott senki a nyakamba, és sem ő, sem Ő nem volt ott...DE nem megyek haza, buli van, születésnapom van, nem alhatok. A söröm és én, egy félcsomag még el nem szívott cigi, kiváncsi, homályos tekinetetk mindenhol...csak idő kérdése, mikor csap le rám valaki, és megint meg kell védenem magam, mert nincs mellettem az aki ezt megtehetné...már hozzászoktam, mert hozzá kellett. Az üresség nőttön nő bennem, de már az íze is keserű, a söröm is langyosodik mert egyre forróbb a kezem a kétségbeeséstől...hogy történhetett ez? A megértés bennem szilárdan áll, de az elfogadás csak egy hajszálon függ. Rossz az időpont, vannak fontosabb dolgok is az életben, hét napig engem ünnepelhet mindenki, a kedves is jön...végülis csak egyetlen nap késés, mégis miért lenne ez gond???
Pont ezért, FONTOS vagyok én eléggé hogy egy percet se késsen? Hogy hamarabb érkezzen, csakhogy a nagy pillanatban velem lehessen? Magamból indulok ki, és ezt már sokszor megkaptam, ha valaki fontos, arra minden nap gondolok, a hozzá fűződő dolgokat észbe és a szívemben tartom...ez nem csak egy nap a sok közül!!!!!!!!! Ez nem az...számomra nem.

Egyszer talán lesz nekem is meglepetésszülinapom, 30 körül? Akkor is fel fog dobni a lufi meg az égőbráneres torta...csak ott legyen az aki a tömegből a legfontosabb...ő...vagy ő...who knows?