Pusszcsi

Azt hittem, hogy az unalmasnak éppen nem mondható, életemet élménydúsan le is tudom írni...de tévedtem! Ha írásra adom a fejem azt vagy szerelemből vagy gyűlöletből teszem! De ki képes nap mint nap ilyen mély érzéseket megélni? Márpedig ha szerelemből írok akkor az nem tartozik mindenkire, a gyűlöletemmel meg nem szivesen dicsekszem...hát leteszek a nagy tervről, hogy "hochintellektuellcsajosnapló"-t vezessek.
Rengeteg dolgom van az életben, sokat kell még tanulnom....és az írott ÁBC-ig még nem jutottam el, anélkül pedig elég nehéz értelmeset írni; egyelőre csak a színes ceruzákat ismerem és szivesen használom őket gyönyörködtetés céljából, de az nem én vagyok...ha valaki ismer, tudja, s aki még nem, majd megtudja...

No drama!

Az előző blogomat olvasva, amit remélem még senki nem olvasott s immár nem is fog mert töröltem, rájöttem, hogy nem drámázhatok...olyan szánalmas és kicsinyes! Lehet, hogy kevesebben olvassák majd, talán senki sem...mert köztudottan a vérre harapunk mindannyian...mégis, úgy döntöttem, hogy a humor kategóriában indulok, és vidám, fanyar-vidám, groteszk...stb dolgokról írok majd.

...na nem most rögtön:-)))...ahhoz ihlet kell...pillanat, hozok egyet!

Kerestem, de egy marék érzelmes filmet találtam csak, aminek az egyik számomra legkedvesebb mondata az volt: "Szereted a lelkem egy részét, és én is szeretem lelked egy részét...de ez nem elég" (Retroszerelem)
Csodás film volt, egy leányzóról aki javíthatatlan álmodozó és a 21. század Edith Piafjaként élt...énekelt, és fura cuccokban járt, saját világot teremtett amibe nem fért bele a modern, jóképű ügyvéd aki mellesleg kő gazdag...viszont annál inkább a csórikám zongorista. MERT megtaláltad az igazit ha "mindeketten ugyanazt a zenét halljátok" - újabb jeles mondata a filmnek, és milyen igaz...ha másban nem, legalább a zenei ízlésben egyezz a szerelmeddel:-))))