Bicsblog

Indulás a tengerpartra...
Itthon zuhog és fagy, de vár a napsütötte hravácka tengerpart, 40 fokos hőség és "a nagy kék tó". Remélem a félszigetes társaságot nem mossa el a koranyári zuhé a Maros parton, érezzétek jól egymást én is azon vagyok!
Folyt.köv.

Rilód

Tegnap este éjjelbe nyúló koncertet adott az exegyüttesem, akinek én örökös extagja vagyok az exhangommal... Kifizettem a 300 pénzt, inkább kifizettem, mert a két hölgyemény - akik baglyok módjára ott gubbasztottak a bejárat előtt és megszálltottan számolták a jegyeket amik még eladásra vártak - azt hiszem keresztbe lenyelt volna ha eldalolom az exstorymat az exegyüttesemről mint exénekesnő...hát kipengettem ezt a halovány összeget és bevonultam.

Gyakorlatilag egyedül voltam, ugyan Laci (őcsém s én húga) testvérem leszállított egy járgánnyal, hamar lelépett s én ott maradtam egy nagy tömegben egy csomó ivós cimborával. Furcsa volt, mellettem mindig van valaki aki vigyáz rám és figyel és töri az utat, tegnap ez másképp volt, vigyáznom kellett magamra és figyelni és törni az utat (két sör után különösen) Egészen jól vettem az akadályokat, aztán színpadra álltam...ha éneklésről van szó én bármire hajlandó vagyok (bizonyos kereteken belül term.). Gyermeki lelkesedéssel álltam fel a járda szélére, ez volt a színpad (bodrogparty volt!), igyekeztem nőiesen mutatni a nemrég visszakobzott strandpapucsomban:) aztán a húrok közé csaptunk...
KHMMM...bekrepált a technika, leállt a hang-hangosítás és a dal is le volt transzponálva egy egészséges bariton fekvésre, nehogy sipítozni tudjak...elnéző mosoly a hallgatóságtól, pirulós rosszallás az én arcomon, volt még egy dobásom: I love you baby... jó lett, nem lett rossz...tényleg, elment...hmmm, meg lehetett hallgatni:-))) Ilyen nincs, be is fogtam az est további részében a kenyérlesőmet s egy szót nem szóltam sztáros álmaimról...
Ez vért, illetve sört kívánt, hát nem sajnáltam magamtól egy kortyot sem, tudatosan kikészítettem magam.

Szerintem nagyon unalmas ez a story...bocsesz, összeszedem majd magam:)) de muszáj volt írnom valamit lapzárta előtt:)

 

Blogpityere

Baxus, az elmúlt néhány nap és a nagy hallgatás a határon túlról valamelyest lecsendesítette bennem a dolgokat...mondván ez így jó, meg korrekt, meg másképp nem lennék én az év hőse meg amugy is állati ha ennyien sajnálnak...de MOST!!! Most hogy megtudtam, van melegvíz, meg tükör, meg konnektor, meg inglis vécé...hasogat a kicsi szívem, hogy nem mehetek.
Nem hiszek a véletlenekben, úgy gondolom minden okkal történik...lehet, hogy itthon kell maradnom, mert az egész félsziget egy elveszett világ lesz és én itthon túlélem mint egyetlen málnakrónikás (hülye gondolat, sőt eleve halott, mert akkor elveszteném a barátaimat...); vagy lehet, hogy valami más miatt kell itthonmaradnom, ami majd kárpótol a veszteségért amit most nagyon, és fájdalmasan érzek:)
Egyébként pedig velem van a baj, magyon tudok szeretni és ragaszkodni és ezt sosem rejtem véka alá, s mindez olykor bonyodalmakhoz vezet, mint a jelen helyzetben is:)

Abnormálnaságok

Todom, tudom, tudom...cserben hagytam a olvasóimat, de ígérem mindenkit kárpótolok!
Egy nagy vegyessaláta volt az elmúlt hét, a "halálközeli hangulat", a "részegen ki visz majd haza" -án keresztül, a "mától tudatosan élek ebben a világba"-ig, minden egyben volt:) de a hab a tortán, hogy nem megyek a Félsziget fesztiválra! Viszont ha leírom mennyi probléma merült ill. merülhetett volna fel az út és az ottlétem alatt, hát rájössztök mennyire áldott a sors keze, hogy itthonmaradtam...
 
Merthogy ami NORMÁL esetben itthon okés, sima marad, szép és ránctalan, formás, pofás, az OTT, egy ilyen végtelennek tűnő öt napos banzájon, biztos hogy nem marad okés, sima, szép és ránctalan, formás és pofás.
Igyekeztem ezt az öt napot átrágni, igazán felkészülni, semmit nem itthonhagyni, és rengeteg akadájba ütköztem.
Mert pl a ruha, ami NORMÁL esetben itthon elég egy hétre is, az OTT egy nap alatt gallyra megy. Csak tudom, legutóbb is sporlósan pakoltam a BÓDÍTÓ sátoros kiruccra és szinte meztelen távoztam...tehát, ÖT nap = teljes szekrény + az ennek megfelelő cipőfelhozatal. Szegény Matyi kocsi, kiköhögné a lelkét az oda úton, s nem beszélve a visszafeléről amikor minden ruhadarab egy egy kiló koszfelesleggel gyarapszik:)...gáz
Aztán, NORMÁL esetben,ha meleg az idő és keveset ráz a hideg, a frissen epilált láb hosszú időn át sima marad (ez itt a reklám helye - Braun-eversoft!), de OTT tuti hogy az első hajnali ébredés, fagyos futkározás a hátamon, gyors növekedésre sarkallná a nem kívánt virgácsokat az összes elképzelhető helyen, persze mindez NEM SZÁMÍT, ha amúgy is esik az eső és mindenki bundabugyit visel és nincs bikiniverseny... de hol lesz ott vihar július végén??? szal ez is gáZ!
Fontos, NORMÁL esetben a hiper-szuper hajdúsító, -loknizó, -tupírozó és különbenis a legmenőbb sampon mert épp most reklámozzák, simán megszolgálja az árát öt hosszú napon keresztül. De OTT?? Soha! Az első nap verejtéke, cigis hangulata és persze a "jajj de szép sebes a Maros, nyomjuk meztelenül de a fejed nem maradjon száraz" akció után az egésznek annyi. VAN VÍZ! De milyen??? És tükör?? (meg kell tudnom ki a legszebb a vidéken...had pusztuljon!) És fürdő?? És smink és minden??? Amilyen cicás vagyok, megőrültem volna, ha nem áll rendelkezésemre ÖT napon keresztül egy komplett felszerelt fürdőszoba az ÉN hajszárítómmal, mert az sem mindegy!!! ...szal, gÁZ!
Aztán, ami ugy itthon NORMÁL esetben, mert arról beszélünk, OK, az OTT biztosan GÁZ!!
 
                                                         :-)))))))))))))))))))))))
 
Viszont "azért vannak a jó barátok", hogy így szeressenek...annyira biztos nem lett volna szörnyű...azért sajnálom, hogy nem lehetek veletek!
Egyet kérek, soha ne szűnjetek meg hívogatni engem, mert egyszer biztos bekapom a horgot és ott leszek:)
 
Érezzétek jól egymást és...

Blogméreg!

fasz kivaaaannn!!!!!

Büro-gráciák

Történt egyszer, hogy 18 éves lettem. Ez a tény azonban még nem jelenti azt, hogy az ember "felnőtt". Amikor magad jársz a papírjaid, igazolások és egyéb marhaságok után, na igen, ez egy csöppet kiemel a gyerekkorból.
Addig: elvesztettem valahol Arges környékén az útlevelem, anyám hanyatt-homolok rohant, hogy kivigyen az országból, kiabált és lefizetett, tartotta a hátát míg én az egészből nem éreztem semmit.Aztán újra elvesztődött és én újra nem éreztem semmit, mert megint más űvöltött és követelt helyettem ( ugyebár Szatmáron, de talán máshol sem, nem a legegyszerűbb útlevélhez vagy bármilyen irathoz hozzájutni verekedés nélkül).
Aztán bekötötték a fejem, menyasszonyosan már ugye az ember magáért felel:)))

Esküvő előtt: hajnali vonat, Bp, német konzulátus, beutazó vízum. Épp hogy nem dobtak szalonnát a sok külföldi kérelmezőnek akik a keritésen csüngtek, csak hogy hamarabb sorra kerüljenek...bent: kis szepáré a "vadkeletieknek", mint én a sasos útlevelemmel. Három éjjel, három nap, végre labdába rúghatok, ékes magyarsággal kezdem a mondókámat. Két hét múlva esküvő, kiutazási vízum kéne..."csak hat hét múlva lesz", hűtött le a hölgy "mert ha magácska oda férjhez megy akkor előbb kell az ottani izé egy hogyishívjákot faxoljon amit jóvá kell hagyni a nemtomkivel és különben is..." hogy képzelem én, nyomorult kisebbség. Ekkor gyújtottam rá előszőr és amig ilyesmi van talán soha le sem teszem ezt az árkozott fütölőt.

Németország: Berlin- szakadó eső de a...ja ez más; szal, megváltozott a nevem s ennek nyoma kellett legyen a sasos útlevelemben:) Irány a román követség, egy szót annyit sem beszélek románul, hát ékes németséggel kezdtem a mondókámat: "egy pöcsét kéne arról hogy a román államnak is ezentul csak Frau Backes vagyok" persze ezt olyan mértékű félelemmel és rettegéssel adtam elő, hogy a nőci az orromra vágta a kisablakot. Aztán visszatért és miután látta, hogy dicső földje szülötte vagyok én is, ékes románsággal kezdte nekem ecsetelni a dolgait. Mint borjú az új kapura, egy mukkot, annyit se értettem az egészből. Újra rámcsapta a kisabalakot, de aztán már nem jött vissza.
Legörbült szájjal, mint akit jól merakatak vonultam haza, ihhonról??? A harmadik ideiglenes hazámat tapostam. ÉS jött a felmetősereg a férjem személyében, a trójai faló csak bújjon el, olyat cserdített a kisabalakra, hogy az nyomban kinyílt és sűrű "pardonpardon" közepette 70 márkáért bepöcsételtek nekem...ezt nekem mért nem sikerült elérnem???

Itthon: Sárosapatak, bodrogparti Athén, nyomtatványiroda: Főszereplők, Döncike és Töltött Galamb:-)Az ügy kezdete kb egy évvel ezelőttre tehető. Új szemlyigazolvány kéne: előbb váljak el, elváltam, de a válópapírban nincs benne, hogy mostantól Tarsoly lehet újra, hát házasodjanak össze Bp is hogy legyenek itt is anyakönyvezve, így talán egyszerűbb lesz a dolog. Mi vaaan??? Ha nem, akkor beadhat egy kérelmet a belügyminisztériumba, 30000 pénz, névváltoztatásra - mint később kiderült, ha akartam sem lehettem volna Szaros Pista, mert ezt csak az ehonbéliek vehetik igénybe. Telefon a Német honba, mit kell? hogy kell??? Senki nem tudja. Internet, a legcsodálaosabb dolog a világon, mert egy élő földi sem tudta amit itt találtam. Uzsgyii az első határmenti város, Passau. Mindenki kedve, és mosolyog és így tűnik minden ok...vajon milyen törvények szerint házasodtam, német?...román???...esetleg magyar??? Három éjjel, három nap, kidrült a nagy igazság...német! Király! "Hölgyem, pár nap, és postázzuk az igazolást"...egy hónap...másfél. Telefon: csuldigung, összeomlott a rendszer, el is feletkeztünk a dologról..." KÖSZI!
Végre a kezemben a papír amivel új életet kezdhetek:) Sárosapatak, bodrogparti Athén, nyomtatványiroda: Főszereplők, Döncike és Töltött Galamb:-)"uhumm...nos, az igazolvány egy héten belül elkészül...viszon ebből a papírból nem derül ki, hogy elváltál, tehát a rendszerben továbbra is házasként vagy nyilvántartva..." MIIIIIIIII???? Facsiga, ha tudnák ezek a libák, hogy mi kell ehhez az egész marhasághoz, hány igazolás, milyen fordítás (mert az sem mindegy)...menj vissza 100x, talán sikerül a végée járnod:) És az állampolgársági kérelem még itt van a nyakamon:) Tavaly visszutasították...talán jövőre már nem:)
Szal, izgalmas dolog ez az ügyintézősdi:)

Maszk

Sokáig nem szerettem a reggeleket, ilyenkor az ember mindig újra kell kezdjen valamit, és persze mindig ugyanaz is történik. Jobb vagy éppen bal lábbal felkelsz, letámojogsz a fürdőbe, megmosakszol és kezdődhet a nap ---> mindez az én szemszögemből nézve
Amit viszont mi nők nem látunk az az amit a férfiszem igen: hogy reggel szépek vagyunk! Örökre szelencébe zárnám azt a pillanatot amit ők látnak amikor nehézkesen de ütemes, egyre gyorsuló pillamozgással végül sikerül szembenéznünk a valósággal, és az a pillanat a legszebb. Védtelen és kiszámíthatatlan vagy, nem gondolkozol azon, milyen vagy, hogy áll a hajad, a sminked mennyire mászott szerteszét az arcodon...talán ez az üresfejü, viaszarcú szépség amit a férfiszem lát és ami azonnal eltűnik amint én mint nő, újra gondolkodni kezdek és hosszan musrálom elnyúzott arcomat abbana hazudós tükörben...és keresem azt a hajnali szépséget:)
Mostmár szeretek felkelni, így szépek a reggelek...

Szép

Ma is felébredtem mint ahogy azt minden nap teszem. Sütött a Nap, lármáztak a madarak és én még az álmom s a valóság közt lebegtem. Leegyensúlyoztam az emeletről, bezuhantam a fürdőbe, beillesztettem a szemeimet (kis műanyag dioptriás migyulák) és rámosolyogtam a világra. Bágyadt, egyáltalán nem tudatos félszeg mosollyal. Reggeli kell a babáknak...hát megkapták:)
Általában ott ücsörgök mellettük amíg az utolsó falat le nem megy a torkukon, mert egyedül pillanatok alatt kiegészítenék az étrendjüket fejenjént egy egy kiló cukorral(szeretethiány+mennyiségéhség), egy bödön lekvárral és még kerülne valami a zsebbe is, mondván, ki tudja, eljöhet a világvége:)
nem ücsörgök azonban tétlenül, általában újságot olvasok (Nők lapja, mert csak az jár:), vagy a német-magyar kéziszótárt nyomorgatom.. Mozgásba hozza a durmoló agyhullámokat, és én erre büszke is voltam, hogy erre rájöttem!! Tehát minden reggel újságot olvasok vagy a német-magyar szótárt nyomorgatom:)
Aztán itt a hidegfront: álmosít és bosszant is egyben, pillanatok alatt felment a vezérhangyám és dühöngtem... llyenkor mindenki és minden hibás, csak újra józan ésszel látod be, hogy valójában te magad vagy a csersznyéd pogácsa. Csak győzz a bocsánatkérésekkel..:)

Minden jó ha a vége jó, felhívtam a psichiáteremet és hagytam magam hátsón billenteni...jól esett, akit fizet az ember attól bármit elfogad:) Egy egy ilyen, nevezzük terápiának, ráébreszt a már addig is tudott és ismert dolgaimra és gyengéimre...erre is szükség van, már csak tovább kell lépni:)

Photoproject is the next step:) Mal sehen!!
See you later aligator!

Ez a 10. spot...ezt is megértem:) Annyira nem volt nehéz, legközelebbi party a 100.-nál lesz!

Ízi rájder öcsém!

http://www.philatelist.be/fritscomedy/HTML/Flash/fvp_flash001.swf

...jó anyag, élvezzétek:)

Blogkacara

...egyetlen dologra emlékszem az apámmal, amikor néha feldobott s amikor visszaestem már nem volt ott:)

Más-nap

Csend van, nagy csend...azt hittem ihletet tudok meríteni blogtársam mai harsány összefoglalójából, de nem így lett, talán ő merít belőlem erőt, hogy szóljon bár két szót a türelmetlen olvasóközönséghez.
Tegnap, feltettem egy meglehetősen negatív spotot az osztálytalálkozómról, még a találkozó előtt...mára megbántam és kitöröltem, mert gyenge hiszti hatását keltette volna. Hadakoztam anélkül, hogy meggyőződtem volna a valóság titkairól, ami később aztán be is következett.
Langyos, izgatottságban teltek tegnap a találkozó előtti órák, mondván: dobok magamra valamit és egy pillanat alatt fent vagyok a belvárosban, a gimi előtt; "Igen cica, fél négykor találkozunk nálatok, és együtt kocsizunk fel" - 14.30: óóóóóóóóó, idő mint a tenger, még belefér az időbe egy gyors eszmecsere gerlivel, még csinosííthatom a blogomat...14.30: egy perc alatt kimosakodom magam, egy újabb perc az új séró és már rohanok is...15.30: hmm, kicsit elhúzódott:) (köztudottan pocsék az időérzékem:) - "Induljatok el nélkülem, én majd felslattyogok" (a cipőben amiben legfeljebb ülni tudok:) - Izgatott voltam, meg volt a frizura, egy olyan outlook amilyenben sosem láttak; állig harci díszben, nőisenen, csöppet szemérmetesen kihívóan. Izgatottságom idegességbe, s mindez észrevétlen dührohamba fordult át: te jó világ mennyire plázacicás vagyok, én sosem voltam ennyire felszínes, miért érzem mégis, hogy így kell megjelennem??? A hajam: döntenem kellett, élevezem vakon a szépségem (a fél szememet eltakarta egy szexuálisan előrevasalt tincs), vagy rakoncátlan fürtjeimet egy gyors bocinyalással elteszem az útból, s látok...de nincs hatás, hol a frizura lényege...újabb dühroham. De miért dühöngök??? Mi ez a kényszeres bizonyítási vágy?? Azt hiszem sesem tudtam lenyelni, hogy volt és van egy közeg, egy emberhalmaz az életemben, akik bár négy évet töltöttünk együtt, sosem ismertek meg igazán...hát gondoltam új lappal, felnőttebb fejjel, majd most bemutatkozom és 1000% hogy megszeretnek...

Indulás: kiléptem a szobaajtón, befókuszáltam a lépcsőt és hihetetlen óvatossággal sepertem lefelé az emeletről:-))), talán ha nem kondócentrálok annyira arra, hogy ezt az utat élve megússzam, nem zakózom el az utolsó két fokon mint egy krumpliszsák és szegem majdnem a nyakam...tragikomédia! Hál'Istennek nem voltak szemtanúk, különben a folyóban végeztem volna abban a lelki állapotban. Két jaj és nyolc válogatott cifra káromkodás kíséretében, újra sarokra álltam. Nem bírtam bevállalni a gyalogutat, hát egyetlen kedvesemmel, segítőmmel és megmentőmmel felvitettem magam a lotomobilján. Ekkor sasszéztam az őrület határán...DE MIÉRT? Talán a blog végére számomra is kiderül:)

Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma, alma mater, bodrogparti Athén...sikerült ujra sarokra állnom és elindultam, hogy meghódítsam az 1999-ben érettségizett IV. A osztályt. Ismeritek azt amikor az őrületet leplezendő, széles vigyor mászik az arcra és ettől még borzalmasabb a kép??
Próbálok egy pontra fókuszálni, elterelni a távoli tekinteteket a cipőmről és arról, hogy bármelyik pillanatban a szemük láttára elterülhetek a földön. Arcomon valami földönkívüli mosoly és öröm, a szivem majd kiszakadt és én már akkor éreztem, hogy megbuktam, mint ahogy négy éven keresztül, minden évben...lebegtem, a cipőm ment a maga útján, már nem volt visszaút..

Osztályfőnöki óra: mindenki foglalja össze pár mondatban az elmult öt év eseményeit; persze az első összefoglaló teljesen megpecsételte az azt követő lehet hogy "humorosnak szántam, de nem lett az" élettörténeteket: "az érettségi után felvételiztem, tavaly/idén diplomáztam, van/nincs munkám, férjem/barátom van/nincs...majd lesz, GYEREKEM NINCS!!!" - nekem ez volt a legnagyobb vizsgám, bár eleinte viccesnek találtam: érettségi után férjhez mentem, három egyetemre és két főiskolára jártam, de ez egy életre szól, mert sosem kapok diplomát (aki nem vizsgázik ne is egyék:-)), tolmács leszek, ha nem hátrálok meg megint és énekelni fogok egy tévés műsorban, mert még a "bazári majom" címet nem kaptam meg:) Jól vagyok (a látszat ellenére), van egy isteni jó pasim és tegnap akarok szülni...
Igen, ezt rengeteg humorral csodásan lehetett volna tálalni, amíg fogalmaztam a nagy fellépésem, háttal ültem mindenkinek,nem volt nehéz nyitottnak és lazának lenni....aztán stand up!, huszonakárhány szem vizsgálódik, a vesém ott hevert előttem és ők minden centiméterét ismerték.
"Khmm - ...üdvözlök mindenkit az anonüm alkoholisták csoportjában, azért vagyok itt, mert iszom...akartam kezdeni az addig humorosnak érzett szövegemet, de nem ment. - folyttattam: tudjátok mi történt velem, együtt ráztuk a rongyot az esküvőmön...tavaly elváltam:)...(megannyi rezzenéstelen arc, fénytelen szem)...jól vagyok, köszönöm:-)"
Ezen a vizsgán elhasalta, de még van egy elbeszélgetés, talán az majd kihúz a csávából:)

Étterem: végeláthatatlan hoszú asztal, remekül beszélgethetsz bárkivel ha van nálad egy vókitóki:-); fantasztikus vacsora, pezsgő, konga est, csodás hangulat 1000 emberrel mégis egyedül:) "Tekla mesélj, hogy vagy, olyan rég nem láttalak!!!...érdeklődő szemek, halló fülek, nyitott szívek - Köszönöm, remekül...éppen belelendülnék - "Bocs, mit mondtál? jaj, mindjárt jövök! - én is örültem. Aztán feladtam, ittam, és táncoltam és ittam és újra táncoltam és azokra gondoltam akiket szeretek...

Még mindig nem tudom , pedig már a mondókám végén járok, hogy miért éreztem úgy magam ahogy éreztem, miért lettem újra erre a pár órára szemüveges gimnazista...talán a rendezetlen ügyek nem hagytak felnőni:)

No, most, midenkinek, aki elolvasta rövid összefoglalómat, és esetleg letartgikus hangulatba zuhant, jelezném, jól vagyok, de tényleg:) És ez az írás arra jó, hogy a tegnapot lezárjam, és sikerült!
Van még néhány kósza osztálytársam a világon akik ismertek és ismernek és szeretnek...ennyi elég:)

Parkolásra fel!

valami vicces a mai napra is: http://annuaire.pepere.free.fr/aventures/derapage3.swf

kis gyakorlás gerli:-))

Emlékmorzsák

A nap storyja: Meghalt Kárpátalján az egyik, kis vagy nagy koronás, sátoros vagy kalapos, ma már mit sem számít, a lényeg hogy nagy megbecsülésnek örvendő cigányvajda. Mentek bejelenteni a papnak, hogy mi történt. Ilyenkor nem árt a halál körülményeiről is szót ejteni, hát megkérdezte a tiszteletes, ejsze mi lelte a vajdát. Há a szerelem! (halálos gyötrelem). Azaz, aszonta a aszzonnak (x. felesége):" Húzzál magadra szép ruhát, vedd fel a sarkucipődet, száncsad végig a fésüvel a hajad, ruzsozzad ki a szád, szeggyé magadra smukkot..." - "Mi lelt ember, minek őtözzek farsangnak???" - mire a vajda: "Ha jön a halál,te tecceggyél meg neki először!" Azzal neki esett, nem apád, kufircoltak egy utolsót, de a halálnak jobban tetszett a vajda mint a cicomás felesége, hát őt vitte el.
S még mondja valaki, hogy nem színes a világ...

A tegnap este szilágysági keritésszaggató kíséretében ért véget, DE még mielőtt véget ért volna, nosztalgiáztunk egyet a nővéremmel, csipegettünk gyerekkorunk emlékmorzsáiból. Szó esett mindenről: az első napom iskolábamenet, amikor a már rutinos harmadikos nővéremet próbáltam követni a buszra, de csak a fejem szállt fel, a nyakamon összecsukódott az ajtó...szorongattatott helyzetben voltam egy pár percig, amig a buszvezető végre a "fetyica murita!" üvöltözésre, újra ajtót nyitott, hogy én aztán ne be a buszba, hanem a pucér aszfaltra zuhanjak...szép emlék
Aztán másodikos lettem, és új iskolába kerültem. Apám 70 km-re Szatmártól volt már akkor lelkész, egy-egy hétvégét nála töltöttem. A jólevegős, falusi, "eszem a lelked te jány há itthun vagy?", környezet mindig nagyon jót tett, csak az a fránya suli ne kezdődött volna mindig újra és újra hétfőn reggel. A busz (és akkor még szépen fejeztem ki magam), azaz a jármű...vagy tovalöködönc?...na szóval egy traktor s ahhoz hozzábigyesztett szétesőben lévő bodega, kb 20 lélek befogadására, repített Szatmárra hajnal ötkor. A kicsi jányt felpakolták a santieresek közé. egy hátulról melengetett a másiknak a hátán aludtam. Lerakott a Kloskán, aztán hétkor már "vasaltan" ott gubbasztottam a padban és memorizálta a tréjkulort...az ilyesmi ott és akkor vérre ment...

És végül, a másodig gabóca után (hp - pálesz - papűző...stb), ami már nem gurult le, pár percre elmerengtünk azon, milyen szép is volt régen a szerelem, milyen csibészes és könnyed...nagyapám tornaórákon leskelődött a nagyanyó után, csak akkor láthatta kecses lábait, csak akkor, csak néhány pillanatra, és ez a csodálat 50 évig eltartott...

Csodaszép dolgok ezek...

Orsi, köszönöm, hogy hozzámszóltál...őrület vagy megszállottság...blogmánia vagy valami más? Ha tetszik, szivesen látlak!

Joe, ha arra gondolsz, hogy "jó eber lehet ez a Joe", vagy valami hasonló megnyilvánulásomra...hát igen, így gondolom, általában nem szoktam arcolni, elmondom a szivemen van:-) Örülök, hogy bekukkantottál!

La-la-lala-la

http://www.wagenschenke.ch/HomeRun.swf
...ha front van s még hideg is, próbáld magad egyensúlyban tartani, egy kis segítség a fent említett oldalon. Sok sikert!

Here I am, this is me...

Érdekesen indult a mai nap is. Egyrészt kétségbeestem, hogy nem álmodtam semmit, legörbül szájjal, csapzott hajjal másztam ki az ágyból...aztán a reggeli vajaskenyér eszembe jutatott pár momnetumot az álmomból: három fekete macska volt. Különösebben nincs mit kezdenem ezzel az álommal, de megnyugtatott a tudat, hogy a mult éjjel sem tétlenkedett a tudatalattim:)
Aztán mint minden reggel, vakon vagy éppen szemüveggel, neki estem a gépnek, hogy elolvassam a napi newst a gerli lapon, aztán a mailjeimet és végül "hátha pottyant valami az én markomba is", a commenteket:) Köszönöm!
Tegnap, amikor végre létrejött a "málnaságok" lapom, majd kiugrottam a bőrömből...minden új és kicsi dolognak tudok örülni. Nem láttam az orromnál tovább. Nem tudom van e élet a blog után? Azt sem tudom mire lesz ez nekem jó? Milyen hangot ütök majd meg és mi az a hang amit megüthetek...
Sosem írtam naplót, próbálkozásaim voltak, de úgy éreztem nevetséges és időpocsékolás dátumozni a napokat és részletezni mi minden történt vagy éppen nem történt velem. Hányódik valahol néhány poros ficujka a teenager koromból, pár napja rájuk találtam és éreztem a változást, azt a 360C fordulatot amit azóta az életem tett.Talán tíz év mulva ezen írásaimon fogok jóízüen hahotázni...vagy sírni:)
Ez egyfajta kísérlet és feladat most nekem. Évek óta nehezemre esik leveleket írni, mert összecsorognak a betűk a szemem előtt (s ez nem a rövidlátásomnak tudható be), mert az írás, az egy fekete-fehár dolog, azt nem lehet elsimítani egy grimasszal, vagy egy cseles sikkantással, vagy egy figyelemelterelő vigyorra, az már le van írva, ki nem törölhető át nem alakítható. Most ezt a gátlásomat igyekszem ezzel a málnapuding projektel kezelni. Írok és vállalom amit írok:)

Folyt.köv "Start"

Íme, megszületett az első blogesszém s már írom is a másikat és persze fontos megemlítenem, hogy életem első blogcommentje is megszületett, minden bizonnyal nehéz szülés volt kedves s egyelőre egyetlen olvasóm...kicsi a bors de erős (közhely)
Mostmár lassan őskövületté, sőt penészvirággá...sőt, de nem fokozom, mi lesz velem ha nem állok egy kis tisztító víz alá...itt az este ránk borul árnya, zárul Tsirke mókatára...

Start

Hűű, olyan mintha ezer meg ezer spotlampion égetne...az első blogpostom:-)) Lehet, hogy senki nem fogja olvasni, de most így jól esik titkon mégis onlányként írkafírkálni egy kicsit:) Most beszéltem a blogzseni és értelmi szerző Gergely testvéremmel, elsírtam neki, hogy ez nem megy, és nem akar engem ez a blogizé, és különben is, aztán letettem a kagylót és CSODÁK csodája, sikerült!!! Igaz, hogy nem az eredetileg eltervezett halkan csipogó tsirke jött be hanem egy harsány, bőszen tollasodó "tsirkeee" lett (legalábbis úgy emlékszem 3 "eee" volt mert minden olyan gyorsan történt...)

Lelki füleimmel egy hangós és nagyon gyors óra ketyegését hallom ami arra sarkall, hogy írjak mert most KELL!!! Ez a kényszerérzet vagy jól vagy rosszul sül el...majd kiderül.
Most ennyi, eztán azt sem tudom még mi következik:)
És igen, még valami, a lap neve "málnaságok", talán diszkrétebb mint a "marhaságok":), s ennek megfelelően a rózsaszín és a lila dominál, EGYELŐRE!!! Fent említett műszaki szaki barátommal majd tovább fejlődünk színben és szóban...legalábbis azt mondta nekem:-)

...tehát, gyertek és olvassatok és lássatok és kritizáljatok és ne kíméljetek, TI akik még nem is tudjátok, hogy létezem:)