Az utókornak...

"Ha megtanítasz a belső éneklésre...én fát csinálok belőled" - Baráth Kornél kalandor barátom egyik legszebb mondata...köszönjük:)

A büdös nagy valóság...

Szabó Lőrinc
(1900-1957)

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

"Unsensitive"

...ami valójában és korrekt angolsággal 'insensitive' lenne... de az utolsó helyre kellett varázsolnom a partnerlistámon, hogy legalább egy csápját láthatatlanná tegyem...
...mint a halott szorítása...drámai megközelítés, de most csak ilyen szavak és színek jutnak eszembe... ma inkább nem festek semmit.

Itt ne...a ződbe kedveske

Érintetlen természet (mert bedöglött a fűnyíró és a kertész is elpártolt amióta új a gazda....), szikrázó napsütés (mégis eléggé lelapuló a frizurám..), huncut szélben lengedező bálás lepedők...igen, ez az alföldi hamisítatlan romantika.Nem kell ide legény, elzsongítanak a bogarak meg az esti békasereg...már már "kislakálla":)) (nagy Duna mentében).
Eddig világos, nagy fű, érintetlen, kies végtelen csipogás, bárányfelhő...s akkor itt ez a megahiperszuperluxusheloszia...mint a filmekben, sok ablak, sok ajtó, minden nyílik és záródik, hihetetlen, hogy még nem barmoltak el egy sarkot sem a házban, nem folyt meg a festék, nem rohadt meg a fuga, nincs ujjnyi repedés és penész:) Fura, hogy mindez filmbélinek tűnik nekem? Nos, a fővárosi szükséglakás gyötrelmes mivolta után, ez nem lehet más, mint egy édes, hosszú (lehet, hogy kómában vagyok, és azért nem ébredek:) álom.
Ebben a házban én vagyok a nacsasasszony, aki kiszolgál mindenkit:)), szógásnak tűnhet, de nem az, mert nagy szeretettel teszem, mintha magamra találtam volna, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, és sosem esett még munka ilyen jól...én csak fizetett szabadságnak hívom, mert annak érzem:)

(Fel)támadás

Mintha tegnap történt volna, és mintha csak egy hosszú álomból ébredtem volna, és nem telt volna el majd három év, hogy utoljára írtam...MERT ELFELEJTETTEM A JELSZAVAM:)))))...de megtaláltam az új szavam, és írni fogok, amíg van mit...mert most van mit.

Talán azért "felejtődött el" az elmúlt három évem jelszava, mert csak a felszínes igazságot, a vak hülyeséget, a rózsaszín baromságokat tudtam volna leírni, és azt gondoltam volna, hogy igaz...na ezért:)
Khm...tiszta lap...

Ez itt egyfajta prológus, ezért nem folyok bele semmi történésbe...majd holnap:)