Patkós Bálint sok szép szava..

A Vég

Irgalmas Istenem, kegyelem,
Életem fillért sem ér,
A halál nem az én kenyerem,
De Lucifer karja elér.
Állok és várok a jelre,
Hogy végleg elsüllyesszem magam,
Hiába kiáltok, hogy erre!!!
Az angyalok nem hallják szavam.

-------------------------------------------------------------


Egy kérés

Szívem lángra lobban, hogyha Téged nézlek.
Egy bogár vagy a porban, mit eltaposni félek.
Ne szeress már többé, Nélküled nem élek,
Jönnek almák, körték, de egyikből sem kérek.
Csak szavad csodás nektár, mi édesíti éltem,
A világ Veled szebb már,
Gyere hát el vélem!

-------------------------------------------------------------


Szeretlek, mert oly szép szemed van,
Hogy nappal van, hol az ragyog,
Még a lelkemben sincsen éjjel,
Pedig én oly sötét vagyok. ?

-------------------------------------------------------------

Volt vala helye és ideje...

Megerősítés (olyan napokra és pillanatokra amikor kétségeid támadnának)

Előszőr néztelek és aztán meg is láttalak, sokszor éreztelek de már bennem is vagy,

láttalak rózsaszín felhőben és szürke aszfaltszínben…

Szeretem ahogy jössz és ahogy mész…

Ahogy adsz és ahogy kérsz…

Ahogy nézel és én látlak…

Ahogy szeretsz és én imádlak…

(nem versnek indult csak prózának…)

Nadányi Zoltán: Búcsú

El akartál menni,
jöttél elköszönni,
jöttél hírüladni,
nem fogsz többet jönni.

Megraktuk a kályhát,
befüggönyözködtünk,
a búcsú, a búcsú
így kezdődött köztünk.

Nagy dolog a búcsú,
kevés ahhoz egy nap,
másnap is eljöttél,
harmadnap is, tegnap.

Most is szól a csengő,
jöttél elköszönni.
Nem tudsz te elmenni,
csak jönni, csak jönni.

Óvakodj az egyfogú MÁV dolgozótól

Kedd reggel hat órát írunk...ülök a Szeged felé robogó vonaton. Nagy a hőség, a fülkét fűtik, a Nap sem sajnálja melegét... olvadok. MÁV dolgozó kocog be a fülkémbe, megkérdezi, jól vagyok e, nem fázom e így a hajnali órákban...Félig csukott szemmel biccentek, hogy még a szám is összeolvadt ebben a hőségben. Leül. Remek, beszélgetni akar, gondoltam. És tényleg:

- Hová utazik kisasszony?

- Szeged...

- Az jó...

(már gyűrögettem a provizórikus párnámat, gondoltam 'kialszom' onnan a tagot...de folytatta)

- Hol vette a papucsát...ha megkérdezhetem?

(ezen a ponton már csiklandozta valami a nevető izmaimat...)

- A körúton..

- Szép..............megnézhetem?

(miiii?...na jó a lábam nélkül...tessék)

- Tudja, én nagyon szeretem a papucsokat...ez egy különleges darab - és kocsányokon lógó szemmel mered maga elé - mondja, ha adok magának öt ezer forintot megcsókolgathatom és megsimogathatom a papucsát? - mindezt egy foggal böki oda nekem.

- Neem! - egy pillanat alatt kiment az álom a szememből

- Bocsánat..viszlát...jó utat...

Mi vaaan???? Kábán pörgetem vissza az eseményeket, majd mély álomba zuhanok egy rémes ébrenlét után:)